A császármorzsáról írni egyenlő azzal, hogy valaki bátran darázsfészekbe nyúl, harcok kereszttüzében találja magát, avagy veszélyesen él… Ez az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből ránk hagyományozódott fogás ugyanis közeli rokonságot mutat a lecsóval, a halászlével, a töltött paprikával, amennyiben ezekről is mindenkinek határozott és megfellebbezhetetlen véleménye van, és a legtöbbek zsebében (illetve szakácskönyvében) autentikus recept lapul a készítés módjára nézve… Lehet, hogy a császármorzsáról nem is írni kell, csak kérdéseket sorolni.

Első kérdés: az udvari desszert eredetét tekintve melyik variációt tartsuk hitelesnek? Azt, amely szerint a fogást Sissi szakácsa készítette, hogy kímélje a királyné alakját, de a felkínált fogás nem tetszett Erzsébetnek, így a férje kebelezte be a kis „vacakot”(németül a Schmarrn ezt is jelenti), és neki azonnal a kedvencévé vált? Vagy egyenesen Ferenc József találmánya lenne az édesség, aki saját magának készítette el, híres palacsintarajongóként? Esetleg egy vadászat alkalmával ismerkedett meg a bajor Kratzete édes változatával?

Miből álljon? Csak liszttel készüljön, afféle palacsintaszerűségként készítsük, vagy búzadarából az igazi? Az is lehet, hogy mindkettőt tehetünk bele? A már megsült tésztát szabdaljuk-e darabokra és pirítsuk-e vajon, vagy a teljes elkészítési idő alatt kevergetni, forgatni, pirítani érdemes? A mazsola utóbb vagy a legelején kerüljön a tésztába? Egyáltalán milyen aszalvánnyal érdemes gazdagítani? Mi kerüljön a tetejére, ha már a tányéron van: gyümölcsszósz, híg baracklekvár, porcukor…?

Nevezhetjük a magyarországi változatokat egyáltalán „császármorzsának”, annak ellenére, hogy az lisztből készül, hazánkban pedig a darából készített verzió az elterjedtebb? Mi hát végül e fejedelmi desszert becsületes neve: smarni, grízsmarni, porozinkó? Ahogy már elhangzott: darázsfészek…

Van egyáltalán valami biztos fogódzó ebben a billegő serpenyőben? Van. Bármilyen hagyomány szerint készítik is, a vaj elengedhetetlen alapanyaga a jó smarninak. Megjelenésének ezernyi formája csak a javára válik ennek az ételnek. És, végül: a császármorzsa remek lezárása lehet egy ebédnek, kellemes főszereplője az uzsonnának!

Az Interfood szakácsai ekképpen csomagolják és szállítják az ön asztalára: darából készítik, melyet citrusos ízekkel fűszereznek, és bőven hintenek mazsolával is. A hatalmas adag mellé szamócaöntetet kínálnak, mely éppen annyira folyós, hogy a dara felszippanthasson belőle, és amely, származását bizonyítandó, egész gyümölcsszemeket is hordoz. A doboz tartalma már a felnyitáskor zavarba ejt: szabad ezt csak desszertként említeni, vagy a „főfogás” a méltó elnevezés? A kérdések sorának tehát nincsen vége…

Tekintse meg a Császármorzsáról készült videónkat!