Lehet, hogy „politikailag nem korrekt” az ételekről nyilvánosan így szólni, de a tény attól még tény marad: ételeink között bizony kasztok szerinti a megítélés. Mert itt vannak például a kasztrendszer tetején az ünnepi ételek; mindannyian ismerjük őket, kívülről fújjuk, hogy a karácsonyi asztalra a halászlé, a töltött káposzta, a bejgli való, a húsvéti lakoma éke a sonka meg a kalács; születésnapokra nemes torta illik, a nyári grillpartik elképzelhetetlenek a bográcsos ételek nélkül… Másik kaszt az új, gasztrotrendeknek, ilyen-olyan divatos diétáknak megfelelő, különleges alapanyagokkal dolgozó vagy bonyolult technológiákkal létrehozott fogások csoportja. De beszélhetünk azoknak az ételeknek a kasztjáról is, amelyet a családi kedvencek alakítanak, és amelyeket csak a nagyi vagy csak az édesanya, esetleg a nagybácsi tud igazán jól főzni…

És hol vannak azok az ételek, amelyek hétköznapról hétköznapra táplálnak bennünket, nem rabolnak sok időt a zsúfolt programok közepette, nem igényelnek olyan hozzávalókat, amelyeket csak hosszas utánajárással tudunk előteremteni, mindannyian ismerjük őket, az ízei egyszerűségükben is élvezhetőek – és titokban valamennyien szeretjük őket, mert már anya is ezt készítette, ha messze elkerülte az ihlet, vagy robogott alatta a mindennapok taposómalma… Szóval hol van a gasztro-kasztrendszerben például a bácskai rizses hús?

Ideje őszintén válaszolnunk erre a feszítő kérdésre. Mihez kezdenének a kiváló fogások az egyszerű ételek nyújtotta kontraszt nélkül? A jó öreg rizses húsok több náció számára is, régóta szolgálnak egyszerű, tápláló és ízletes eledelül. Van, ahol piláfnak, máshol plovnak hívják, a mi bácskai rizses húsunk őse pedig a szerb gyuvecs. Az elkészítéséhez nincs szükség ördöngös konyhai tudásra, kiváló alapanyagokra, tapasztalatra azonban annál inkább! Jó rizses hús csak jó húsból készül. Ha pedig azt is szem előtt igyekszünk tartani, hogy a fogás egészséges is legyen, érdemes a csirkemellet választani, ahogyan az Interfood séfjei is teszik. Jó minőségű rizs, és a magyar konyha leghétköznapibb fűszerei: fokhagyma, paprika, kömény, bors, és máris kész, már szállítjuk is önnek.

A rizses hús nem lehet pária. Ezernyi változata közül szinte biztos, hogy bárki megtalálja az ízlésének valót. Készülhet sertésből vagy szárnyasból, a rizst főzhetjük külön vagy a hosszúra engedett pörköltlében, az utolsó simításokat pedig akár a sütő melegére is bízhatjuk. Nagy társaságnak is kiváló, előre elkészíthető, felmelegíthető és kiadós fogás, vagyis hálás, egyszerű, alázatos étel. Az biztos, hogy ha degeszre szeretnénk enni magunkat vele, kínáljunk mellé valami savanyúságot – a kasztrendszer másik, sokszor lebecsült tagját… Nos, erről talán egy legközelebbi bejegyzésben…