Nehéz lenne választ adni a címben feltett kérdésre. Járjuk körül kicsit a témát! Annyi bizonyos, hogy hazánkban nehezen lehetne olyan embert találni, aki ne tudná, mi az a franciasaláta. Elmaradhatatlan fogása a hidegkonyhás vendégfogadásnak, valami, amiből azok is bátran vesznek, akik kevéssé kísérletező kedvűek. A franciasaláta vidám, színes étel, tele minden jóval: krumplival, répával, borsóval, almával, csemege uborkával, amit sűrű, alig-csöppenős majonéz burkol magába… Elemei önmagukban is közkedveltségnek örvendenek, összekapaszkodva pedig ünnepnapon és a hétköznapokon is megállják a helyüket, ha nincs idő a klasszikus ebéd leves és főétel kombinációját megrendelni, megenni.

Tehát szeretjük. Az igaz, hogy kicsit minden háztartásban másképpen készítik, de ez, egy ennyire népszerű ételről szólván így természetes. Az eredetét azonban homály borítja. Az megkérdőjelezhetetlen, hogy nem a franciák találták ki. Vannak, akik egyenesen a magyar konyhai lelemény szülöttjeként tekintenek rá. Valószínűbb azonban, hogy az általunk ma szeretett saláta egy hosszasabb történelmi- és gasztrokaland eredménye. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy belga származású séf a moszkvai Ermitázs étteremben, úgy hívták, Lucien Olivier. A XIX. század közepén járunk. Ez a szakács készített egy salátát minden földi jóval: fajd, rákfarok, borjúnyelv, kaviár, amihez adott elérhetőbb alapanyagokat is: krumplit, uborkát, répát, borsót stb. Leöntötte a saját maga által kreált, titkos szósszal. Megszületett az Olivier-saláta.

A történelem nem kedvezett annak, hogy az eredeti recept elterjedjen. Olivier egy tanítványa ellopta a receptet, és a maga képére formálva kínálta. Az idők során aztán kikopott a hozzávalók közül a sok exkluzív finomság, maradtak jórészt a zöldségek, a tojás, kis főtt hús, meg a majonéz, hiszen az eredeti szósz leírását a kreátor soha nem árulta el. Ezen a ponton ismerhetik fel a rajongók a mai orosz hússalátát. És ha a húst, a tojást is elhagyjuk a készítés során, íme, kész a franciasaláta. Köretként vagy főételként. Kedvelik egész Európában, kicsit mindenhol saját konyhájuk képére formálva…

Mi, az Interfoodnál tiszteljük a saláta hidegkonyhai jellegét, és körözöttel töltött sajttekercs kíséretében szállítjuk az ön asztalára. A körözöttről legalább biztos tudásaink vannak: kell bele tehéntúró és fele részben juhtúró (vagy lehet tisztán egyikből, másikból?), kell bele őrölt köménymag (vagy mehet bele egészben is?). Legalább abban nem kell kételkednünk, hogy ez magyar étel (vagy inkább szlovák, román?). És az is biztos, hogy a „körözött” név arról a mozdulatról ragadt rá, ahogyan körkörösen összedolgozzuk a hozzávalókat (vagy mégsem?).

Képtelen szövevény. Egyszerűsítsünk: rendelje meg tőlünk egy hajszolt napon a franciasalátát körözöttes sajttekerccsel, élvezze a remek ízeket, és hagyja a történelmet másnapra! Vagy másra.