Családját tekintve a paprikával készített nemzeti húsételeink közé sorolható.
Testvérei: pörkölt, paprikás, halászlé. A gulyás se nem egyik, se nem másik.
Kora: bizonytalan, úgy 200 éves lehet – ha elfogadjuk a „pásztorétel” -teóriát.
Származása vitatott. Leginkább alföldi pásztorételnek tartják. E véleménnyel Váncsa István rendkívül meggyőzően és az ételhez méltó ízességgel száll szembe, azt állítván, hogy a gulyás a XIX. század polgári konyhák és kisvendéglők találmánya.
Nem keverendő össze kissé távolabbi rokonával, a gulyáslevessel.
Elnevezése az 1800-s években került be szótárainkba.

A fenti névjegy megsejteti, hogy a (bogrács)gulyás története, mely ma a legnépszerűbb magyar fogás a külföldi éttermek kínálatában, és amelyet autentikus nemzeti ételeink között tartunk számon, sok-sok apró titokkal és bizonytalansággal van tele. Az bizonyos, hogy Mátyus István a Diatetica-ban már említi 1787-ben, hogy ismert volt katonaételként, és hogy az előkelő rétegek is találkoztak vele a vendégfogadók asztalán vagy a vadászatok lakomáin. A magyar konyha szimbólumává pedig a reformkorban lett, amikor valami olyasmit kerestek az ország sorsát szívükön viselő, véleményformáló államférfiak, amely biztosan nem terem a német-osztrák konyhákban… De hogy kik és hol készítették először, azt homály fedi…

A gulyás ételcsaládjának legkönnyebb fogása; ajánlható akár diétázóknak is. Elkészítése mágikusan egyszerű, nem kell hozzá más, mint egyetlen edény, jó minőségű hús, krumpli, hagyma és paprika, olykor-olykor pedig egy kis odafigyelés. A bográcsgulyás akkor igazi élmény, ha nem úsznak rajta zsírkarikák, ha nem képez üledéket, ha a pörkölthagyma íze nem válik egyeduralkodóvá benne. Erdei Ferenc a Néprajzi ínyesmesterség (1971) című munkájában azt írja, hogy a gulyásnak mindenhol egyforma pirosnak kell lennie, mint a kibuggyant de még meg nem alvadt vérnek…

Remek étel. Bizonyítéka annak, hogy a legegyszerűbb alapanyagokból készített fogások is lehetnek egészségesek, laktatóak, karakteresek. Nem véletlen, hogy a magyarok védjegyévé vált, ahogyan az sem, hogy étel házhoz szállítással foglalkozó cégek is rendre készítik megrendelőiknek. A gulyás rusztikus egyszerűsége jólesik hétköznapi egytálételként, és ma is remek fogása lehet egy gazdag lakodalmi menüsornak is, ahogyan a Dunántúlon már az 1830-as években is az volt.

Sokan úgy tartják, hogy férfi étel, és a nőknek nem elég előkelő. Miért ne lehetne az omlós marhahúsból, könnyed krumplikockákkal? Ám legyen! Legyen annyiban férfias étel, hogy főzzék, keverjék bográcsaikban az urak, és kínálják aztán hölgyeiknek! Vagy, ha úgy egyszerűbb, bízzák a gulyást az Interfood séfjeire, a többin majd falatozgatás közben elvitatkozgatnak…